1.fejezet - Party time ( PART 2)

„A lépcső tetején, már nem volt rajtunk felső. Azt hiszem, egy szép kis napnak nézünk elébe.”

: : :
!!! (+18) !!!

(The Pretty Reckless - Factory Girl)

A lépcső legfelső fokán az ölébe kapott én pedig jó szorosan a nyakába kapaszkodtam. Lassan elkezdtem csókolgatni a nyakát, de pár pillanattal később már az ágyamon feküdtem és Ő felettem tornyosult. Szélesen elmosolyodott, majd én is így tettem.

-          Ugye nem fogod megbánni? – kérdezte nevetve, mire én a dereka köré fontam a lábaim és az arcát is közel húztam az enyémhez. 

-          Már azt megbántam, hogy találkoztam veled – nevettem én is majd megcsókoltam. 

Nem úgy csókoltam, ahogy még az első időkben, szerelemtől fűtötten, most csak a szex hiánya hajtott. Minden pillanatot ki akartam élvezni, hisz ha már a sors úgy döntött újra egy légtérbe vezet minket… Lassan haladt végig az arcomon. Minden kis négyzetcentimétert végigcsókolt, majd áttért a nyakamra. Ott elidőzött egy kicsit, néha egy picit megharapott, de csak annyira, hogy ne fájjon. Majd jött a kulcscsontom és így haladtunk egyre lejjebb. Egyik kezével az oldalamat cirógatta a másikkal pedig a combomat. Fel se tűnt, hogy lekerült rólam az alsó és Ian-ről is a nadrágja, már csak akkor vettem észre, amikor már bőven a gyors ütemet diktálta. Hát, hogy mit is mondhatnék, fantasztikus szexpartner, mindig az volt. Figyelmes volt, de egyben hihetetlenül erőszakos és domináns is, amit persze én nem túlzottan bírtam, ezért mindig nagyon brutális hancúrokat hoztunk össze. Hát most is bőven kitett magáért. Már ott tartottam, hogy be kellett fognia a számat, hogy ne legyek túl hangos. Hát ez vicces, ironikus, hogy ki hozza ezt ki belőlem. Azt hiszem, ideje lenne egy kicsit nekem is részt vennem a kis játékunkban. Eltoltam magamtól, majd átfordultunk, hogy én legyek felül. Hát mit ne mondjak, azért nem könnyű 48kg-mal leteperni egy 80kg srácot! De sikerrel jártam!!! A kezét hátrafeszítettem a feje felé, majd szépen lassan végigcsókolgattam a testét. Minden egyes kockát, minden egyes kis bőrfelületet (hozzáteszem amióta láttam, sokkal kidolgozottabb lett a teste). Nem hagytam, hogy „belém furakodjon”, próbáltam minél jobban felizgatni, bármily behatolások nélkül. Apró érintések, csókok, nem igazán bírt már magával, úgyhogy újra lökött egyet rajtam és (sajnos) újra alulra kerültem. Ismét csókolózni kezdtünk, majd mindeközben Ian szó szerint úgy belemarkolt a fenekembe, hogy fájt, majd azzal a hévvel belém hatolt. Felsikoltottam. Ott, abban a pillanatba volt a csúcspont, a tűzijáték, a kezdet és a vég. Ian még egyszer a szemembe nézett, majd pihegve feküdt mellém én pedig ráfeküdtem a mellkasára. Ránk terítette a takarómat, majd lassan a hátamat kezdte el simogatni. Én a kis kockáit rajzolgattam körbe az ujjammal, újra és újra. Ő megpuszilta a fejem tetejét, ami nagyon meglepett. Ez volt az első olyan tette, amit csak szeretetből szokott tenni. Nem tudtam ezt hova tenni, úgyhogy inkább elsiklottam felette. 

-          Tudod sokkal strapabíróbb lettél! – mondta Ian nevetgélve, mintha csak hangosan gondolkodna.

-          Te viszont még mindig pillanatok alatt elveszted az eszed! – jegyeztem meg én is hasonló hangsúllyal, ahogyan az előbb Ő tette.

-          Ne mond, hogy nem élvezted! – vont kérdőre, miközben felsőtestével kicsit megemelkedett, hogy a szemembe tudjon nézni – A sikolyaid nem erről árulkodtak – húzta huncut mosolyra a száját.

Kissé elpirultam, hisz amikor együtt voltunk és az alatt történt testi kapcsolatunk sosem volt ennyire vad és szenvedélyes. Mindig romantikusak, gyengédek voltunk, de hát igen, elég nagy tapasztalatot szereztem az elmúlt években.  Én persze, ahogy rá néztem csak ártatlanul pislogtam rá. Ő persze nem a szememet nézte, hanem az ajkaimat. Ezt úgy vettem, hogy akkor szabad a pálya, úgyhogy az üres távolságot, ami köztünk volt betöltöttem és épp egy milliméterrel az ajkai előtt megálltam, majd ránéztem.

-          Mesélj, mi történt veled az elmúlt években? – ahogy kiejtettem a szavakat, az ajkaink súrolták egymást, de direkt nem csókoltam meg. Ő még közelebb jött, és ahogy beszélt, olyan volt, mintha csókolóztunk volna.

-          Hát éltem a kis életem, van egy kisfiam, az anyukája elhagyott minket, úgyhogy egyedül nevelem… - HOGY MI?!?!?

-          Nehogy el hidd, kis szaros! – nevetett egyet, majd megcsókolt. Nem vadul, nem akaratosan, csupán csak szeretetből, mintha már jó ideje házasok lennénk és ez egy egyszerű reflexcselekedet lett volna.

-          Hát szaros létemre, nem semmi nő vagyok – mondtam huncutul, majd alsó ajkát megharaptam, majd egy újabb csókváltás következett.

-          Hát nem – nyalta meg alsó ajkát és végigsimított a térdhajlatomtól, egészen a gerincem tövéig.

(

(Cinder And Smoke - Iron & Wine)

Elgondolkoztam. Hogy min? Csak úgy, az életemen. Hogy mit tettem, hogy mit tehettem volna, milyen hibákat követtem el és miket hagytam inkább a többiekre. Hogy, hogy bántam másokkal és, hogy a többi ember mennyire előítéletes volt velem. Hogy mennyiszer neveztek ribancnak, csak azért, mert az voltam, aki és nem úgy éltem, ahogy azt a társadalom elvárta volna tőlem. Hogy kik ismertek igazán? Talán csak pár embert emelhetek ki azokból, akiket ismerek. A bajban derül ki, hogy ki az ember igazi barátja. Talán Ian-t nevezhetném amolyan multifunkcionális barátnak. Barátok voltunk, aztán szerelmesek lettünk egymásba. Aztán újra barátok… és most?! Most pedig Ő az új szexpartnerem! Most mondja azt valaki, hogy nem kicsi a világ! és talán kissé cinikus is…

-          Oké Szex Isten! Most már elengedheted a kis rabodat, mert lassan te is elkésel… - ordított fel Melannie a földszintről és ezzel a kis megállapítással, miszerint Ian el fog késni valahonnan, hogy is mondjam szépen, bogarat ültetett a fülembe.

Ian mélyen a szemembe nézett, majd váltottunk egy nagyon édes, lágy és szenvedélyes csókot. Ujjaival végigszaladt a combomon, a fenekemen, a gerincem vonalán. Tudtam, ha most elkezdeni, akkor nincs megállás, úgy hogy megállítottam és eltoltam magamtól.

-          Ha újra elkezded, akkor ki nem jutsz ebből a szobából egy darabig… - húztam huncut mosolyra számat és megpróbáltam úgy húzogatni a szemöldökömet, ahogy Ő szokta, gondolom inkább nevetséges volt a látvány, mint szexis.

A látvány, ahogy a pucér testével bevonult a fürdőbe, az már felért egy orgazmussal. Én csak visszacsapódtam az ágyba és magamra húztam a lepedőt. Legszívesebben sikoltoztam volna, de hát mégse tehettem ezt meg, hisz alig pár méterre ott zuhanyozott az én Adoniszom. Úgy gondoltam, kihasználom az időt, így testem köré csavartam a lepedőt és megpróbáltam észrevétlenül lelopózni Melannie-hoz. Mivel a lepedőre, ami körülöttem csavargott, nem igazán illett az a kifejezés, hogy „mintha rám öntötték volna”, ezért jó párszor megbotlottam, amíg le nem értem a földszintre. A szó szoros értelmében ugrottam rá Melannire, szegény azt se tudta mit sikítson.

-          Te idióta barom, te rohadj meg, te ribanc, hogy azzal kúrtál ott fent! – sikítozott mellettem Mel, majd az ’azzal’ szócskánál az emeletre mutatott.

-          Honnan veszed, hogy…?! – kezdtem el a kis hazudozást, persze én sem kérdeztem komolyan.

-          Ööö, soroljam?! Oké! Szóval 1)itt ülsz mellettem egy szál punciban. 2)a sikolyaidat még az anyád is meghallotta, aki most épp Floridában nyaral. 3)mert ismerlek, és tudom, hogy egy ilyen farkat sose hagynál ki! – nevetgélt magának és örült a kis szőke fejének, hogy igaza van.

-          Oké, oké! Érvek elfogadva. – ugráltam mellette, mint valami ötéves, aki megtudta, hogy holnap vidámparkba megy.

-          Na jó amint elment, mindent RÉSZLETESEN el fogsz mesélni… - suttogta oda halkan és titokzatosan, mintha épp valami hétpecsétes titkot osztana meg azzal aki elől titkolnia kéne.

-          Pillanat! Mire céloztál, amikor azt mondtad, hogy el fog késni? – kérdeztem hunyorogva, majd törökülésbe fészkeltem magam Melannie-val szemben.

-          Ian nem említette még?! Buli lesz este, csomó mindenki jön, többek közt mi is! Mi vagyunk a VIP-sok! – nevetgélt Melannie még mindig, ez tényleg valami nagy buli lesz, nem szokott csak így bezsongva lenni.

Ez volt a végszó, Ian, mint egy arisztokrata, vagy mint egy herceg, sétált le a lépcsőn, megvillantva milliódolláros mosolyát. Ez a jelenet kissé hasonlított valami vörös szőnyeges bevonulásra. Ilyenkor nem tudom megérteni a Mindenhatót, aki fentről figyel minket, hogy miért nem tudott valami kis szelet vagy valami kis műanyag akármit a lába alá tenni, hogy egy filmbeli pillanat jelképeként viccesen legurul majd a mi kis szex istenünk… Sajnos a kis képzelgésemből a drágalátos Melannie zökkentett ki. Hangosan köhécselt, mint akinek a torkán akadt valami…
Hátranéztem, és akkor megértettem miért is csinálta azt, amit. Ott állt mögöttem a kisherceg, somolygott, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre és ezzel akar kompenzálni. Visszafordultam, hogy Melanniehoz forduljak és már épp nyitottam a szám, hogy nekikezdjek az információszerzésnek az esti buliról, amikor megéreztem a fülem tövénél, majd a nyakamon és a vállamon Ian apró kis csókjait. Hát egyértelmű volt, hogy rögtön a kis akción jutott az eszembe, nehéz volt ellenállni.

-          Ugyan az a gyenge pont, ami évekkel ezelőtt is… - állapította meg Ian, valahogy úgy véltem, hogy mosolyog, kihallatszott a hangjából. 

-          Szerintem nem akarod, hogy végigsoroljam a Te gyenge pontjaidat… - fordultam vele szembe és egyik szemöldökömet huncutul felhúztam.

-          Tán félsz?! – szállt be a játékomba, a kis féloldalas mosolyával kézen fogva, majd végigsimított a combomon.

-          Nem! És te?! – álltam fel, fél kezemmel a lepedőt fogtam maga körül, a másikkal végigsimítottam a legértékesebb kincsén.

A szemét becsukta egy pillanatra, tényleg csak egy pillanatra, de meg tudtam ebből állapítani, hogy ha folytatom, akkor szakad a cérna…

: : :

Hát nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre szóval zúdítsátok a sok kommentet!!! :)

XOXO, Naomi