1.fejezet - Party time ( PART 1)

 Hát íme az első fejezet első kis része, remélem tetszeni fog, sok mindent nem fűznék már hozzá, remélem a zene is tetszeni fog és várom a kommenteket! : )

(Maroon 5 - Never Gonna Leave This Bed)

Nincs is jobb dolog, mint felkelni arra a kurva csengőre! Már ezerszer elmondtam Melannie-nak, hogy inkább szereltessük le, de ő ódzkodott ettől, mert én mindig olyan mélyen alszok és nála nem ritka, hogy itthon hagyja a kulcsát. De ez a mostani barom, aki gyakorlatilag ráfeküdt a csengőre nem lehet Melannie, hisz este 8-kor már aludt és tudtommal nem lépett le… De akkor ki lehet ez a fogyatékkal rendelkező személyiség?!? Nagy elhatározottság kellett ahhoz, hogy nagy nehezen felüljek az ágyban, hogy megnézzem mennyi is az annyi, hogy mikor majd kinyitom az ajtót, majd a szemére hányhassam az illetőnek, hogy mit képzel ő magáról! Sejtettem. Még csak negyed 12 van, ki az a bolond aki hajnalok hajnalán képes zaklatni. Pár percig szűnni hallatszott lentről a csengő hangja, már épp vissza akartam dőlni az ágyba mire újra rákezdett… Most már tényleg elegem lett, felkaptam a hálóingem, botladozva belebújtam a kis pihe-puha mamuszomba és dörzsölgetve szememet, lassan elindultam a lépcsőn.  Néha-néha megbotlottam, mert még bőven nem ment ki a szememből az álom és lassan elindultam a bejárati ajtó felé a nappalin keresztül. Mire az ajtóhoz értem, egyenesen felébredtem az egyre csak erősödő csengő hangjától és mint egy ideggyenge, téptem fel az ajtót.
A látvány ami fogadott olyan szinten meglepett, hogy nem, hogy köpni-nyelni nem tudtam, de pár pillanatig még levegőt is elfelejtettem venni. A szemben álló fél is egészen kidüllesztette szemeit, amit arra véltem, hogy őt is hasonlóan sokkolt a látvány és itt most nem arra értem, hogy a tegnapi smink maradványai még bőven az arcomon voltak, ami persze még a párnanyomoktól is szörnyen eltorzult volt. Annyira megfeledkeztem a külvilágról és persze egyúttal a velem szembenállóról is, hogy amikor Ő már beszélt is hozzám én csak azt vettem észre, hogy az ajkai mozognak. Egy pillanatra lejátszottam magam előtt a régi szép emlékeket még pisis koromból, majd végre amikor megrázott a karjaival, azokkal az erős karokkal, újra visszatértem az eredeti dimenziómba. Csak egy dolog szaladgált a fejemben és nem hagyott nyugodni hagyni, így hát feltettem a kérdést:

-          Te meg mit keresel itt?! – vágtam közbe a még ki nem ejtett szavába, ami látszott rajta, hogy nagyon kikívánkozik belőle.

-          Ami azt illeti nem Téged! – mondta a már jól ismert gúnnyal a hangjában. Se puszi, se pá, egy ölelés vagy valami. Mintha minden nap látnánk egymást, pedig már jó pár éve nem láttam.

Nem bírtam már tovább ott állni, egyszerűen csak a nyakába ugrottam és csüngtem rajta akár egy kis csitri. Akár mennyire is akarom tagadni, hogy nem hiányzott, nem tudom, mert igen is hiányzott, nagyon is!  Ami azt illeti, nagyon is fontos szerepet töltött be az életemben és mindig is lesz köztünk egy bizonyos megszakíthatatlan kötelék, hisz mégis csak ő vette le rólam az erényövet, ha szabad így fogalmaznom. Szóval, bármelyik másik lány azt mondja, hogy ez nem nagydolog, hazudik, hisz aki elveszi tőled a szüzességed, az mindig is a szívedben marad. Hát ennyi év után még mindig bizsergek, ha megérint. Hihetetlen mennyi energia áramlott közöttünk. És éreztem, hogy az ölelés nem csak egyoldalú volt, ő is ugyanolyan erősen szorított, mint én őt.  Filmbe illő jelenet volt, tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de ez így igaz. Nem is tudom milyen sokáig álltunk így, talán csak egy-két percig, de nekem olyan volt mintha már több órája így állnánk. Nagy nehezen elengedtük egymást és arca ismét felvette a jól ismert gúnyos mosolyt.

 (Maroon 5 - Makes Me Wonder)

-   

-          Jó újra látni, törpe! – mondta mosolyogva és megsimogatta a jobb karomat. Ismét megborzongtam és ezt Ő is észrevette és rám kacsintott.

-          Téged is farkas! – kuncogtam egyet, hisz én most nem az állatra értettem. Amikor együtt voltunk, akkor hívtam mindig így. Ő is megmosolyogta ezt.

-          Szóval ott tartottunk, hogy mit is keresel itt? – tettem csípőre a kezem és elálltam az ajtót, ne hogy véletlen beférkőzzön az otthonomba, nem mintha nem tehette volna meg, hogy felkap a vállára, már milliószor tett így!

-          Mint már mondtam nem Téged, hanem a drága barátnődet, Melannie-t! – oly annyira meglepett ez a hír is, hogy elég feltűnően kidüllesztettem a szemeimet és fuldoklást imitáltam. Ő persze csak nevetett rajta és megvonta vállát, majd megfogta a derekam és arrébb tett (ARRÉBB TETT!!!) majd belépett és jó hangosan elkiabálta magát.

-          Melannie! Kifelé az ágyból, a hasadra süt a nap és ha nem kelsz fel időben beesteledik, akkor pedig muszáj lesz szoliba menned!

Én még mindig sokkos állapotban álltam új helyemen. Mi az, hogy Melannie nem mondta el, hogy Vele jár. Vele!? Azt hittem legjobb barátnők vagyunk, akik mindent elmondanak egymásnak, legyen az jó vagy szomorú dolog. De?! Ezt tényleg nem hiszem el. Hallottam, hogy az emeleten csapódik az ajtó, szóval igen, Melannie felkelt. Tipikus, a lábát elég rendesen odacsapta a lépcső összes fokán, már attól féltem, hogy leszakad a lépcső, pedig Melannie mondhatni pehelysúlyú. Igen, a haja kócos volt, össze-vissza állt, párnanyomokból neki is bőven jutott az arcára. De amint meglátta Csipkerózsika, hogy ki is volt a hercege, aki felébresztette őt örök álmából, rögtön felderült az arca és milliódolláros mosolyt villantott, majd szaladva tette meg azt a pár lépcsőfokot, ami még maradt majd jó erősen megölelte Ian-t!

-          Hé, nagy fiú! Te meg mit keresel itt? – kérdezte nevetgélve és látszott rajta, hogy majd kiugrik a bőréből. Valószínűleg még nem szexeltek, mivel a hangjában is felfedezni véltem egy kis remegést.

-          Ezt szerdán ott hagytad az ágyasodnál – nevetett egyet, miközben rám nézett, majd egy hanyag mozdulattal a barátnőmnek dobta az egyik telefonját. Ő persze meglepett fejet vágott és sütött róla az értetlenkedés, és bennem egyre több kérdés merült fel, aminek muszáj volt hangot adnom.

-          Khmmm, ti a múlt szerdán szexeltetek? – kérdeztem miközben erősen ráncoltam a homlokomat, amit persze ők jól megnevettek. Hát még van bőr a képükön kiröhögni, miután összefekszik a legjobb barátnőm az első szerelmemmel, ez esküszöm, hogy kezd rémálommá válni. Ők már majdnem, hogy sírtak a röhögéstől.

-          Na jó, igazán klassz, hogy ilyen jól… Mindegy! Sziasztok! – majd sarkon fordultam és lépni akartam amikor Ian visszarántott, de nem a tipikus filmbe illő jelenet, amikor a fiú visszarántja a lányt, mélyen a szemébe néz, és azt suttogja: - Szeretlek! Nem, nem! Csak épp, hogy visszatántorodjak hozzájuk, jelezve, hogy a beszélgetésnek még közel sincs vége, amiben nekem is részt kell majd vennem.

-          Jézus Kat, Te nagyon benézted ezt az egészet! – nevetett még mindig Melannie, bár próbálta magát moderálni, nem túl sok sikerrel.

-          Te azt hitted, hogy van köztünk valami? – nézett rám könnyes szemekkel Ian, aki tényleg már a cseppeket törölgette ki a szeméből.

-          Miért, nem? Ez az ágyasodnál, ahogy ennyire örültök egymásnak, és…

-          Jézus, Katerina, ne kombinálj! Ott voltam szerdán az egyik barátomnál – itt mintha köhögést imitált volna Ian, kissé reszelős hangon – és hát mivel a BARÁTOM lakótársa Ian, ezért volt olyan kedves, hogy ő hozta el nekem. Nem mellesleg meséltem neki rólad, hogy van egy kedves barátnőm, akivel én is együtt lakok, mire ő abszolút ezt egy meghívásnak vélte és mit ad Isten?! Épp itt és most hoz össze újra a sors benneteket! ÁMEN! – adta elő nekünk Mel ezt a fantasztikus monológját, aminek a végére megnyugodtam, hogy a barátnőm ugyanolyan jó barátnő, mint eddig volt, és nem titkolt el előttem semmit.

Észrevettem, hogy eközben Ian végig engem figyelt a szeme sarkából, ami nagyon izgalmas volt. Mivel mióta láttam csak szexisebb lett és mivel hiába körítenék, mindenki tudja, hogy nem vagyok egy szende szűz, gondoltam akkor már kihasználom az alkalmat, semmi kötöttség, nuku mély érzelmek, csak szín tiszta szex. Oda léptem Ian mellé, majd mélyen a szemébe néztem, ezzel tudattam vele, hogy jó lenne egyet hancúrozni.

-          Hát Melannie, szívem, ha nem zavar, akkor mi elvonulunk megbeszélni az elmúlt évek eseményeit – nyomtam meg a megbeszélni szót, majd felhúzott szemöldökkel rá néztem Ianre, aki a derekamnál tolt előre a lépcső felé, még láttam, hogy rákacsint Malennie-ra, aki még integetett is nekünk, majd utánunk kiabált.

-          Ha esetleg elfogyott volna az óvszer Katerina-nál, akkor a szobámban alulról a harmadik fiókban találtok, rögtön az első kis rekeszbe!

A lépcső tetején, már nem volt rajtunk felső. Azt hiszem, egy szép kis napnak nézünk elébe.