1.fejezet - Party time ( PART 2)

„A lépcső tetején, már nem volt rajtunk felső. Azt hiszem, egy szép kis napnak nézünk elébe.”

: : :
!!! (+18) !!!

(The Pretty Reckless - Factory Girl)

A lépcső legfelső fokán az ölébe kapott én pedig jó szorosan a nyakába kapaszkodtam. Lassan elkezdtem csókolgatni a nyakát, de pár pillanattal később már az ágyamon feküdtem és Ő felettem tornyosult. Szélesen elmosolyodott, majd én is így tettem.

-          Ugye nem fogod megbánni? – kérdezte nevetve, mire én a dereka köré fontam a lábaim és az arcát is közel húztam az enyémhez. 

-          Már azt megbántam, hogy találkoztam veled – nevettem én is majd megcsókoltam. 

Nem úgy csókoltam, ahogy még az első időkben, szerelemtől fűtötten, most csak a szex hiánya hajtott. Minden pillanatot ki akartam élvezni, hisz ha már a sors úgy döntött újra egy légtérbe vezet minket… Lassan haladt végig az arcomon. Minden kis négyzetcentimétert végigcsókolt, majd áttért a nyakamra. Ott elidőzött egy kicsit, néha egy picit megharapott, de csak annyira, hogy ne fájjon. Majd jött a kulcscsontom és így haladtunk egyre lejjebb. Egyik kezével az oldalamat cirógatta a másikkal pedig a combomat. Fel se tűnt, hogy lekerült rólam az alsó és Ian-ről is a nadrágja, már csak akkor vettem észre, amikor már bőven a gyors ütemet diktálta. Hát, hogy mit is mondhatnék, fantasztikus szexpartner, mindig az volt. Figyelmes volt, de egyben hihetetlenül erőszakos és domináns is, amit persze én nem túlzottan bírtam, ezért mindig nagyon brutális hancúrokat hoztunk össze. Hát most is bőven kitett magáért. Már ott tartottam, hogy be kellett fognia a számat, hogy ne legyek túl hangos. Hát ez vicces, ironikus, hogy ki hozza ezt ki belőlem. Azt hiszem, ideje lenne egy kicsit nekem is részt vennem a kis játékunkban. Eltoltam magamtól, majd átfordultunk, hogy én legyek felül. Hát mit ne mondjak, azért nem könnyű 48kg-mal leteperni egy 80kg srácot! De sikerrel jártam!!! A kezét hátrafeszítettem a feje felé, majd szépen lassan végigcsókolgattam a testét. Minden egyes kockát, minden egyes kis bőrfelületet (hozzáteszem amióta láttam, sokkal kidolgozottabb lett a teste). Nem hagytam, hogy „belém furakodjon”, próbáltam minél jobban felizgatni, bármily behatolások nélkül. Apró érintések, csókok, nem igazán bírt már magával, úgyhogy újra lökött egyet rajtam és (sajnos) újra alulra kerültem. Ismét csókolózni kezdtünk, majd mindeközben Ian szó szerint úgy belemarkolt a fenekembe, hogy fájt, majd azzal a hévvel belém hatolt. Felsikoltottam. Ott, abban a pillanatba volt a csúcspont, a tűzijáték, a kezdet és a vég. Ian még egyszer a szemembe nézett, majd pihegve feküdt mellém én pedig ráfeküdtem a mellkasára. Ránk terítette a takarómat, majd lassan a hátamat kezdte el simogatni. Én a kis kockáit rajzolgattam körbe az ujjammal, újra és újra. Ő megpuszilta a fejem tetejét, ami nagyon meglepett. Ez volt az első olyan tette, amit csak szeretetből szokott tenni. Nem tudtam ezt hova tenni, úgyhogy inkább elsiklottam felette. 

-          Tudod sokkal strapabíróbb lettél! – mondta Ian nevetgélve, mintha csak hangosan gondolkodna.

-          Te viszont még mindig pillanatok alatt elveszted az eszed! – jegyeztem meg én is hasonló hangsúllyal, ahogyan az előbb Ő tette.

-          Ne mond, hogy nem élvezted! – vont kérdőre, miközben felsőtestével kicsit megemelkedett, hogy a szemembe tudjon nézni – A sikolyaid nem erről árulkodtak – húzta huncut mosolyra a száját.

Kissé elpirultam, hisz amikor együtt voltunk és az alatt történt testi kapcsolatunk sosem volt ennyire vad és szenvedélyes. Mindig romantikusak, gyengédek voltunk, de hát igen, elég nagy tapasztalatot szereztem az elmúlt években.  Én persze, ahogy rá néztem csak ártatlanul pislogtam rá. Ő persze nem a szememet nézte, hanem az ajkaimat. Ezt úgy vettem, hogy akkor szabad a pálya, úgyhogy az üres távolságot, ami köztünk volt betöltöttem és épp egy milliméterrel az ajkai előtt megálltam, majd ránéztem.

-          Mesélj, mi történt veled az elmúlt években? – ahogy kiejtettem a szavakat, az ajkaink súrolták egymást, de direkt nem csókoltam meg. Ő még közelebb jött, és ahogy beszélt, olyan volt, mintha csókolóztunk volna.

-          Hát éltem a kis életem, van egy kisfiam, az anyukája elhagyott minket, úgyhogy egyedül nevelem… - HOGY MI?!?!?

-          Nehogy el hidd, kis szaros! – nevetett egyet, majd megcsókolt. Nem vadul, nem akaratosan, csupán csak szeretetből, mintha már jó ideje házasok lennénk és ez egy egyszerű reflexcselekedet lett volna.

-          Hát szaros létemre, nem semmi nő vagyok – mondtam huncutul, majd alsó ajkát megharaptam, majd egy újabb csókváltás következett.

-          Hát nem – nyalta meg alsó ajkát és végigsimított a térdhajlatomtól, egészen a gerincem tövéig.

(

(Cinder And Smoke - Iron & Wine)

Elgondolkoztam. Hogy min? Csak úgy, az életemen. Hogy mit tettem, hogy mit tehettem volna, milyen hibákat követtem el és miket hagytam inkább a többiekre. Hogy, hogy bántam másokkal és, hogy a többi ember mennyire előítéletes volt velem. Hogy mennyiszer neveztek ribancnak, csak azért, mert az voltam, aki és nem úgy éltem, ahogy azt a társadalom elvárta volna tőlem. Hogy kik ismertek igazán? Talán csak pár embert emelhetek ki azokból, akiket ismerek. A bajban derül ki, hogy ki az ember igazi barátja. Talán Ian-t nevezhetném amolyan multifunkcionális barátnak. Barátok voltunk, aztán szerelmesek lettünk egymásba. Aztán újra barátok… és most?! Most pedig Ő az új szexpartnerem! Most mondja azt valaki, hogy nem kicsi a világ! és talán kissé cinikus is…

-          Oké Szex Isten! Most már elengedheted a kis rabodat, mert lassan te is elkésel… - ordított fel Melannie a földszintről és ezzel a kis megállapítással, miszerint Ian el fog késni valahonnan, hogy is mondjam szépen, bogarat ültetett a fülembe.

Ian mélyen a szemembe nézett, majd váltottunk egy nagyon édes, lágy és szenvedélyes csókot. Ujjaival végigszaladt a combomon, a fenekemen, a gerincem vonalán. Tudtam, ha most elkezdeni, akkor nincs megállás, úgy hogy megállítottam és eltoltam magamtól.

-          Ha újra elkezded, akkor ki nem jutsz ebből a szobából egy darabig… - húztam huncut mosolyra számat és megpróbáltam úgy húzogatni a szemöldökömet, ahogy Ő szokta, gondolom inkább nevetséges volt a látvány, mint szexis.

A látvány, ahogy a pucér testével bevonult a fürdőbe, az már felért egy orgazmussal. Én csak visszacsapódtam az ágyba és magamra húztam a lepedőt. Legszívesebben sikoltoztam volna, de hát mégse tehettem ezt meg, hisz alig pár méterre ott zuhanyozott az én Adoniszom. Úgy gondoltam, kihasználom az időt, így testem köré csavartam a lepedőt és megpróbáltam észrevétlenül lelopózni Melannie-hoz. Mivel a lepedőre, ami körülöttem csavargott, nem igazán illett az a kifejezés, hogy „mintha rám öntötték volna”, ezért jó párszor megbotlottam, amíg le nem értem a földszintre. A szó szoros értelmében ugrottam rá Melannire, szegény azt se tudta mit sikítson.

-          Te idióta barom, te rohadj meg, te ribanc, hogy azzal kúrtál ott fent! – sikítozott mellettem Mel, majd az ’azzal’ szócskánál az emeletre mutatott.

-          Honnan veszed, hogy…?! – kezdtem el a kis hazudozást, persze én sem kérdeztem komolyan.

-          Ööö, soroljam?! Oké! Szóval 1)itt ülsz mellettem egy szál punciban. 2)a sikolyaidat még az anyád is meghallotta, aki most épp Floridában nyaral. 3)mert ismerlek, és tudom, hogy egy ilyen farkat sose hagynál ki! – nevetgélt magának és örült a kis szőke fejének, hogy igaza van.

-          Oké, oké! Érvek elfogadva. – ugráltam mellette, mint valami ötéves, aki megtudta, hogy holnap vidámparkba megy.

-          Na jó amint elment, mindent RÉSZLETESEN el fogsz mesélni… - suttogta oda halkan és titokzatosan, mintha épp valami hétpecsétes titkot osztana meg azzal aki elől titkolnia kéne.

-          Pillanat! Mire céloztál, amikor azt mondtad, hogy el fog késni? – kérdeztem hunyorogva, majd törökülésbe fészkeltem magam Melannie-val szemben.

-          Ian nem említette még?! Buli lesz este, csomó mindenki jön, többek közt mi is! Mi vagyunk a VIP-sok! – nevetgélt Melannie még mindig, ez tényleg valami nagy buli lesz, nem szokott csak így bezsongva lenni.

Ez volt a végszó, Ian, mint egy arisztokrata, vagy mint egy herceg, sétált le a lépcsőn, megvillantva milliódolláros mosolyát. Ez a jelenet kissé hasonlított valami vörös szőnyeges bevonulásra. Ilyenkor nem tudom megérteni a Mindenhatót, aki fentről figyel minket, hogy miért nem tudott valami kis szelet vagy valami kis műanyag akármit a lába alá tenni, hogy egy filmbeli pillanat jelképeként viccesen legurul majd a mi kis szex istenünk… Sajnos a kis képzelgésemből a drágalátos Melannie zökkentett ki. Hangosan köhécselt, mint akinek a torkán akadt valami…
Hátranéztem, és akkor megértettem miért is csinálta azt, amit. Ott állt mögöttem a kisherceg, somolygott, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre és ezzel akar kompenzálni. Visszafordultam, hogy Melanniehoz forduljak és már épp nyitottam a szám, hogy nekikezdjek az információszerzésnek az esti buliról, amikor megéreztem a fülem tövénél, majd a nyakamon és a vállamon Ian apró kis csókjait. Hát egyértelmű volt, hogy rögtön a kis akción jutott az eszembe, nehéz volt ellenállni.

-          Ugyan az a gyenge pont, ami évekkel ezelőtt is… - állapította meg Ian, valahogy úgy véltem, hogy mosolyog, kihallatszott a hangjából. 

-          Szerintem nem akarod, hogy végigsoroljam a Te gyenge pontjaidat… - fordultam vele szembe és egyik szemöldökömet huncutul felhúztam.

-          Tán félsz?! – szállt be a játékomba, a kis féloldalas mosolyával kézen fogva, majd végigsimított a combomon.

-          Nem! És te?! – álltam fel, fél kezemmel a lepedőt fogtam maga körül, a másikkal végigsimítottam a legértékesebb kincsén.

A szemét becsukta egy pillanatra, tényleg csak egy pillanatra, de meg tudtam ebből állapítani, hogy ha folytatom, akkor szakad a cérna…

: : :

Hát nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre szóval zúdítsátok a sok kommentet!!! :)

XOXO, Naomi

1.fejezet - Party time ( PART 1)

 Hát íme az első fejezet első kis része, remélem tetszeni fog, sok mindent nem fűznék már hozzá, remélem a zene is tetszeni fog és várom a kommenteket! : )

(Maroon 5 - Never Gonna Leave This Bed)

Nincs is jobb dolog, mint felkelni arra a kurva csengőre! Már ezerszer elmondtam Melannie-nak, hogy inkább szereltessük le, de ő ódzkodott ettől, mert én mindig olyan mélyen alszok és nála nem ritka, hogy itthon hagyja a kulcsát. De ez a mostani barom, aki gyakorlatilag ráfeküdt a csengőre nem lehet Melannie, hisz este 8-kor már aludt és tudtommal nem lépett le… De akkor ki lehet ez a fogyatékkal rendelkező személyiség?!? Nagy elhatározottság kellett ahhoz, hogy nagy nehezen felüljek az ágyban, hogy megnézzem mennyi is az annyi, hogy mikor majd kinyitom az ajtót, majd a szemére hányhassam az illetőnek, hogy mit képzel ő magáról! Sejtettem. Még csak negyed 12 van, ki az a bolond aki hajnalok hajnalán képes zaklatni. Pár percig szűnni hallatszott lentről a csengő hangja, már épp vissza akartam dőlni az ágyba mire újra rákezdett… Most már tényleg elegem lett, felkaptam a hálóingem, botladozva belebújtam a kis pihe-puha mamuszomba és dörzsölgetve szememet, lassan elindultam a lépcsőn.  Néha-néha megbotlottam, mert még bőven nem ment ki a szememből az álom és lassan elindultam a bejárati ajtó felé a nappalin keresztül. Mire az ajtóhoz értem, egyenesen felébredtem az egyre csak erősödő csengő hangjától és mint egy ideggyenge, téptem fel az ajtót.
A látvány ami fogadott olyan szinten meglepett, hogy nem, hogy köpni-nyelni nem tudtam, de pár pillanatig még levegőt is elfelejtettem venni. A szemben álló fél is egészen kidüllesztette szemeit, amit arra véltem, hogy őt is hasonlóan sokkolt a látvány és itt most nem arra értem, hogy a tegnapi smink maradványai még bőven az arcomon voltak, ami persze még a párnanyomoktól is szörnyen eltorzult volt. Annyira megfeledkeztem a külvilágról és persze egyúttal a velem szembenállóról is, hogy amikor Ő már beszélt is hozzám én csak azt vettem észre, hogy az ajkai mozognak. Egy pillanatra lejátszottam magam előtt a régi szép emlékeket még pisis koromból, majd végre amikor megrázott a karjaival, azokkal az erős karokkal, újra visszatértem az eredeti dimenziómba. Csak egy dolog szaladgált a fejemben és nem hagyott nyugodni hagyni, így hát feltettem a kérdést:

-          Te meg mit keresel itt?! – vágtam közbe a még ki nem ejtett szavába, ami látszott rajta, hogy nagyon kikívánkozik belőle.

-          Ami azt illeti nem Téged! – mondta a már jól ismert gúnnyal a hangjában. Se puszi, se pá, egy ölelés vagy valami. Mintha minden nap látnánk egymást, pedig már jó pár éve nem láttam.

Nem bírtam már tovább ott állni, egyszerűen csak a nyakába ugrottam és csüngtem rajta akár egy kis csitri. Akár mennyire is akarom tagadni, hogy nem hiányzott, nem tudom, mert igen is hiányzott, nagyon is!  Ami azt illeti, nagyon is fontos szerepet töltött be az életemben és mindig is lesz köztünk egy bizonyos megszakíthatatlan kötelék, hisz mégis csak ő vette le rólam az erényövet, ha szabad így fogalmaznom. Szóval, bármelyik másik lány azt mondja, hogy ez nem nagydolog, hazudik, hisz aki elveszi tőled a szüzességed, az mindig is a szívedben marad. Hát ennyi év után még mindig bizsergek, ha megérint. Hihetetlen mennyi energia áramlott közöttünk. És éreztem, hogy az ölelés nem csak egyoldalú volt, ő is ugyanolyan erősen szorított, mint én őt.  Filmbe illő jelenet volt, tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de ez így igaz. Nem is tudom milyen sokáig álltunk így, talán csak egy-két percig, de nekem olyan volt mintha már több órája így állnánk. Nagy nehezen elengedtük egymást és arca ismét felvette a jól ismert gúnyos mosolyt.

 (Maroon 5 - Makes Me Wonder)

-   

-          Jó újra látni, törpe! – mondta mosolyogva és megsimogatta a jobb karomat. Ismét megborzongtam és ezt Ő is észrevette és rám kacsintott.

-          Téged is farkas! – kuncogtam egyet, hisz én most nem az állatra értettem. Amikor együtt voltunk, akkor hívtam mindig így. Ő is megmosolyogta ezt.

-          Szóval ott tartottunk, hogy mit is keresel itt? – tettem csípőre a kezem és elálltam az ajtót, ne hogy véletlen beférkőzzön az otthonomba, nem mintha nem tehette volna meg, hogy felkap a vállára, már milliószor tett így!

-          Mint már mondtam nem Téged, hanem a drága barátnődet, Melannie-t! – oly annyira meglepett ez a hír is, hogy elég feltűnően kidüllesztettem a szemeimet és fuldoklást imitáltam. Ő persze csak nevetett rajta és megvonta vállát, majd megfogta a derekam és arrébb tett (ARRÉBB TETT!!!) majd belépett és jó hangosan elkiabálta magát.

-          Melannie! Kifelé az ágyból, a hasadra süt a nap és ha nem kelsz fel időben beesteledik, akkor pedig muszáj lesz szoliba menned!

Én még mindig sokkos állapotban álltam új helyemen. Mi az, hogy Melannie nem mondta el, hogy Vele jár. Vele!? Azt hittem legjobb barátnők vagyunk, akik mindent elmondanak egymásnak, legyen az jó vagy szomorú dolog. De?! Ezt tényleg nem hiszem el. Hallottam, hogy az emeleten csapódik az ajtó, szóval igen, Melannie felkelt. Tipikus, a lábát elég rendesen odacsapta a lépcső összes fokán, már attól féltem, hogy leszakad a lépcső, pedig Melannie mondhatni pehelysúlyú. Igen, a haja kócos volt, össze-vissza állt, párnanyomokból neki is bőven jutott az arcára. De amint meglátta Csipkerózsika, hogy ki is volt a hercege, aki felébresztette őt örök álmából, rögtön felderült az arca és milliódolláros mosolyt villantott, majd szaladva tette meg azt a pár lépcsőfokot, ami még maradt majd jó erősen megölelte Ian-t!

-          Hé, nagy fiú! Te meg mit keresel itt? – kérdezte nevetgélve és látszott rajta, hogy majd kiugrik a bőréből. Valószínűleg még nem szexeltek, mivel a hangjában is felfedezni véltem egy kis remegést.

-          Ezt szerdán ott hagytad az ágyasodnál – nevetett egyet, miközben rám nézett, majd egy hanyag mozdulattal a barátnőmnek dobta az egyik telefonját. Ő persze meglepett fejet vágott és sütött róla az értetlenkedés, és bennem egyre több kérdés merült fel, aminek muszáj volt hangot adnom.

-          Khmmm, ti a múlt szerdán szexeltetek? – kérdeztem miközben erősen ráncoltam a homlokomat, amit persze ők jól megnevettek. Hát még van bőr a képükön kiröhögni, miután összefekszik a legjobb barátnőm az első szerelmemmel, ez esküszöm, hogy kezd rémálommá válni. Ők már majdnem, hogy sírtak a röhögéstől.

-          Na jó, igazán klassz, hogy ilyen jól… Mindegy! Sziasztok! – majd sarkon fordultam és lépni akartam amikor Ian visszarántott, de nem a tipikus filmbe illő jelenet, amikor a fiú visszarántja a lányt, mélyen a szemébe néz, és azt suttogja: - Szeretlek! Nem, nem! Csak épp, hogy visszatántorodjak hozzájuk, jelezve, hogy a beszélgetésnek még közel sincs vége, amiben nekem is részt kell majd vennem.

-          Jézus Kat, Te nagyon benézted ezt az egészet! – nevetett még mindig Melannie, bár próbálta magát moderálni, nem túl sok sikerrel.

-          Te azt hitted, hogy van köztünk valami? – nézett rám könnyes szemekkel Ian, aki tényleg már a cseppeket törölgette ki a szeméből.

-          Miért, nem? Ez az ágyasodnál, ahogy ennyire örültök egymásnak, és…

-          Jézus, Katerina, ne kombinálj! Ott voltam szerdán az egyik barátomnál – itt mintha köhögést imitált volna Ian, kissé reszelős hangon – és hát mivel a BARÁTOM lakótársa Ian, ezért volt olyan kedves, hogy ő hozta el nekem. Nem mellesleg meséltem neki rólad, hogy van egy kedves barátnőm, akivel én is együtt lakok, mire ő abszolút ezt egy meghívásnak vélte és mit ad Isten?! Épp itt és most hoz össze újra a sors benneteket! ÁMEN! – adta elő nekünk Mel ezt a fantasztikus monológját, aminek a végére megnyugodtam, hogy a barátnőm ugyanolyan jó barátnő, mint eddig volt, és nem titkolt el előttem semmit.

Észrevettem, hogy eközben Ian végig engem figyelt a szeme sarkából, ami nagyon izgalmas volt. Mivel mióta láttam csak szexisebb lett és mivel hiába körítenék, mindenki tudja, hogy nem vagyok egy szende szűz, gondoltam akkor már kihasználom az alkalmat, semmi kötöttség, nuku mély érzelmek, csak szín tiszta szex. Oda léptem Ian mellé, majd mélyen a szemébe néztem, ezzel tudattam vele, hogy jó lenne egyet hancúrozni.

-          Hát Melannie, szívem, ha nem zavar, akkor mi elvonulunk megbeszélni az elmúlt évek eseményeit – nyomtam meg a megbeszélni szót, majd felhúzott szemöldökkel rá néztem Ianre, aki a derekamnál tolt előre a lépcső felé, még láttam, hogy rákacsint Malennie-ra, aki még integetett is nekünk, majd utánunk kiabált.

-          Ha esetleg elfogyott volna az óvszer Katerina-nál, akkor a szobámban alulról a harmadik fiókban találtok, rögtön az első kis rekeszbe!

A lépcső tetején, már nem volt rajtunk felső. Azt hiszem, egy szép kis napnak nézünk elébe.

HOLNAP MÁR AZ ELSŐ FEJEZET!

Szóval, gondoltam megosztom veletek, hogy holnap reggel amint felébredek és géphez jutok, felteszem az első fejezetet! Ami azt illeti nem épp úgy alakult, elsőre mint ahogy azt én fejben elterveztem, szóval arra lehet számítani, hogy az első fejezet is több részre lesz bontva, lehet, hogy csak kettőre, lehet, hogy háromra. Szóval holnap a 'part 1'-t olvashatjátok majd el, eddig 2 ember látta teljes egészében és nekik tetszett, remélem nektek is fog :) Szóval egy kis előzetes még, nem lesz ebben a kis részben +18-as rész, 1-2 "csúnya" szó, de ez se olyan, hogy +16-os legyen, főleg ismerve a mai fiatalokat(ez alatt a 10-14 éveseket értem) hát ők már 10 évesen olyan szavakat ismertek amiket én még bőven nem, mindegy is, ez nem ide tartozik. Szóval akkor HOLNAP ELSŐ FEJEZET 'PART 1' :)

XOXO, Naomi

MÁR FACEBOOK-ON IS! : )

https://www.facebook.com/pages/Rich-Famous-and-Beautiful-She-wants-everything/124184724328101?sk=wall

Ezen a linken van fent a történet Facen, egy külön profilon. Itt persze csak értesülhettek az ötletekről vagy a frissekről, láthattok extra képeket(ha van rá igény :D) zenéket, vagy csak egyszerű gondolatokat, természetesen tőlem : )

Mint látjátok mindent megteszek ezért a történetért, teljes mértékben saját, semmiféle fan fikció(fanfiction) : )
Hihetetlen lenne, ha segítenétek picit hirdetgetni itt-ott, vagy ha csak tetszik akkor feliratkozni követőnek!
Nekem ez mindig annyi erőt ad!!!! : )
Legyetek jók! ;)

XOXO, Naomi

1. fejezet - Party Time (!!)PROMO(!!)

Íme az első kis firkantás pici darabja, ami remélhetőleg felkelti az érdeklődéseteket! Remélem tetszeni fog, ha esetleg van ötletetek vagy elképzelésetek, hogy ki lesz majd az a bizonyos "Ő" vagy hogy később mi lesz, szintén várom itt a bejegyzéseknél vagy már az említett e-mail címen (noemi.hajas0811@gmail.com) : )

(Traffic Sound Effect) -> ebből kb. 10mp-et hallgatni! : )
(Maroon 5 - never Gonna Leave This Bed)

* * *

Nincs is jobb dolog, mint felkelni arra a kurva csengőre! Már ezerszer elmondtam Melannie-nak, hogy inkább szereltessük le, de ő ódzkodott ettől, mert én mindig olyan mélyen alszok és nála nem ritka, hogy itthon hagyja a kulcsát. De ez a mostani barom, aki gyakorlatilag ráfeküdt a csengőre nem lehet Melannie, hisz este 8-kor már aludt és tudtommal nem lépett le… De akkor kilehet ez a vadbarom?!? Nagy elhatározottság kellett ahhoz, hogy nagy nehezen felüljek az ágyban, hogy megnézzem mennyi is az annyi, hogy mikor majd kinyitom az ajtót, majd a szemére hányhassam az illetőnek, hogy mit képzel ő magáról! Sejtettem. Még csak negyed 12 van, ki az a bolond aki hajnalok hajnalán képes zaklatni. Pár percig szűnni hallatszott lentről a csengő hangja, már épp vissza akartam dőlni az ágyba mire újra rákezdett… Most már tényleg elegem lett, felkaptam a hálóingem, botladozva belebújtam a kis pihe-puha mamuszomba és dörzsölgetve szememet, lassan elindultam a lépcsőn.  Néha-néha megbotlottam, mert még bőven nem ment ki a szememből az álom és lassan elindultam a bejárati ajtó felé a nappalin keresztül. Mire az ajtóhoz értem, egyenesen felébredtem az egyre csak erősödő csengő hangjától és mint egy ideggyenge, téptem fel az ajtót.
A látvány ami fogadott olyan szinten meglepett, hogy nem, hogy köpni-nyelni nem tudtam, de pár pillanatig még levegőt is elfelejtettem venni. A szemben álló fél is egészen kidüllesztette szemeit, amit arra véltem, hogy őt is hasonlóan sokkolt a látvány és itt most nem arra értem, hogy a tegnapi smink maradványai még bőven az arcomon voltak, ami persze még a párnanyomoktól is szörnyen eltorzult volt. Annyira megfeledkeztem a külvilágról és persze egyúttal a velem szemben állóról is, hogy amikor Ő már beszélt is hozzám én csak azt vettem észre, hogy az ajkai mozognak. Egy pillanatra lejátszottam magam előtt a régi szép emlékeket még pisis koromból, majd végre amikor megrázott a karjaival, azokkal az erős karokkal, újra visszatértem az eredeti dimenziómba. Csak egy dolog szaladgált a fejemben és nem hagyott nyugodni hagyni, így hát feltettem a kérdést:

 - Te meg mi a francot keresel itt?!

* * *

Várom a véleményeket! :D

XOXO, Noami

1.részről egy kis infó! :D

Szóóóóóóóóval, eme kép lesz az első rész vagy ha úgy tetszik, az első fejezet promója. Hát azért ki lehet találni, hogy ez a fejezet a buliról, fiúkról-lányokról és egyéb dolgokról fog szólni. Úgy gondoltam, hogy a legtalálóbb cím ehhez a részhez a 'Party Time' lesz : )
(úgy gondoltam egyébként, hogy a címek angolul lesznek, ha esetleg ezt nem szeretnétek vagy esetleg pont, hogy szeretnétek, de jobban örülnétek, ha mellette ott lenne a magyar cím is, akkor tessék megírni, így eleget tudok tenni a kéréseteknek!:D)

És egy kis zene, hogy ráhangolódjatok a témára! : )
(Ricki-Lee - Can't touch it)

XOXO, Naomi

Éééééééééés csapó! :)

Halihó mindenkinek! : )
Pár szót magamról, hát nagyon szeretek írni legyen szó egy misztikus történetről, vagy csak egy mindennapi gondokon alapuló kis firkantásról. Szeretek cikkeket írni a divatról vagy hasonló szépséggel foglalkozó témáról, lényeg, hogy írjak : )
Ergo, DIVAT!
Az én nevem alatt fut még egy divat blog is, amit még nem kezdtem el hivatalosan, de már készülnek a kisebb-nagyobb alappillérek az oldalhoz!
Visszatérve hozzám, az íráson kívül még a nagy szenvedélyem a tánc, már 9 éve táncolok, szóval több mint a fél életemet letáncoltam. :P Jelenleg elsős gimnazista vagyok és egy kéttannyelvű osztályba járok. Próbálok minél többet javítani az angoltudásomon, ha valaki esetleg jó angolos és ideje is van és annyira kedves, hogy segítsen nekem, hát annak felettébb örülnék :D
Nagyon szeretem az építő kritikákat(ami alatt értem én a negatív visszajelzéseket is, de csak akkor ha az kulturált módon van megfogalmazva és meg is van indokolva, remélem megértitek), szívesen várok ötleteket, javaslatokat akár e-mailben(noemi.hajas0811@gmail.com) akár itt egy bejegyzésben! : )
Az első rész nem fog magától megíródnia, nekem pedig csütörtökön angol írásbeli vizsgát kell írnom, míg hétfőn szóbeli megmérettetésben lesz részen! :SS (Majd szurkoljatok!!!:P)
Hát most első körben ennyi lenne, ha szeretnétek megnézni az eddigi blogjaimat akkor lentebb kilinkelem őket! : )


Szóval az említett blogok, szám szerint kettő(hozzáteszem az első most perpillanat szünetel és a másodikhoz pedig nincs túl sok ihletem :SS)
http://tvd-fanfic.blogspot.com/
http://legendsfromthepast-annalynne95.blogspot.com/



Szóval várom az eddigi véleményeket a szereplőkről, mint észrevehettétek a képek alatt van egy kis leírás(pontosabban minden szereplőt "meginterjúvoltam" :P) és azzal kapcsolatos véleményeket is szívesen várok! :)

XOXO, Naomi