2.fejezet - What the hell?!

 Tudom, hogy megint magyarázkodnom kell, nem akarok, és nektek nem is akarok, de tényleg. Most utaztam el, most Erdélyben vagyok és nem lett jó ez a rész se. Amit először megírtam valahogy minden olvasásnál egyre jobban megutáltam, úgyhogy kisebb-nagyobb változtatásokkal újraírtam. Ez valahogy még mindig nem tetszik!! De kellenek ilyen átvezető részek is, a következő biztosan tetszeni fog, garantálom. A függő vég azért hagyott maga után némi kérdést! :DD Szóval most azt mondom, hogy min. 10 komment és a következő rész jönni fog :)

A zenéket holnap csatolom a fejezethez!!!

* * * * * * * * * * * * * *

De miért nem emlékszem arra a részre, amikor hazakerültem…?!

: : :

Miután már elég éber voltam, úgy gondoltam kellő képen kinyújtózom, ami persze nem volt túl jó ötlet, mert minden porcikám roppant egy hatalmasat, de legalább ezen is túl voltam. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet a fejem az előző éjszaka után. Megpróbáltam felülni több-kevesebb sikerrel ment is, ülve is nyújtózkodtam egy nagyot, majd végül felálltam. Kicsit szédültem, talán volt bennem egy kevéske másnaposság is. Odasétáltam a fürdőmhöz, majd bementem. Ahogy a tükörből visszanézett egy nem éppen az Orcar vörös szőnyegére kompatibilis lány, egészen ijesztő volt. Mint valami horror filmből, egy őrült, gyilkos lány. A nyakam kicsit oldalra fordítottam, ami tele volt lila foltokkal… Klassz! Így mégis, hogy fogok holnap dolgozni?! Mindegy, majd megoldom valahogy, egy szép kis kendővel és 2053kg alapozóval.
Megengedtem a kádamba a vizet, levetkőztem és lemostam a sminkmaradékot az arcomról, majd feltettem egy kis bőrfrissítő arcmaszkot. Bekapcsoltam a kis IPod kihangosítómat és rácsatlakoztattam az IPodomat. Beraktam egy „reggeli relax” zenelejátszási listát. Jó hangosra vettem és beültem a kádba.

Arra ébredtem fel, hogy a víz már bőven a hideg kategóriába sorolható hőmérsékletet is elérte. Úgy pattantam ki, mint aki tűzbe nyúlt volna. Gyorsan felkaptam a köntösöm, és a tükörhöz siettem.  A maszkot nagy nehezen levakartam magamról, ami már gyakorlatilag beleivódott a bőrömbe. De már sokkal jobban néztem ki, mint amikor átmentem Samarába!! 

Nagy nehezen magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy topot, a vizes hajamat meg hagytam, hogy szabadon lógjon és csöpögjön. Lementem a földszintre, ahol meg is láttam rögtön Mellanie-t a konyhában sürögni, forogni. Az illatok isteniek voltak, a gyomrom automatikusan kordult egy hatalmasat. Nem is tudom, hogy puszta megérzésből nézett rám Mel vagy, mert valóban olyan hangosan dolgozott a gyomrom, hogy még ezt is képes volt meghallani, de tény, hogy sokkal üdébb volt nálam és kedvesen, már-már hívogatóan, nyájasan mosolygott!

Ajjaj!

-         Édesem! – ez már rosszul hangzik – Nagyon remélem, hogy az éjjel jól szórakoztál, mert, ahogy hajnalban kiszálltál a taxiból, azt hittem visszagyömöszöllek és meg sem állunk a kórházig! –arca derűsből átváltott aggódóvá és kezdett bűntudatot ébreszteni bennem, ahogy a nagy boci szemeivel pásztázta az arcom és várta a reakciómat.

-         Nézd! Sajnálom, nagyon sokat ittam és ráadásul, elég szépen helybenhagytak – ebben nem voltam biztos, hisz arra sem emlékszem, hogy jutottam haza – vagyis, nem igazán tudom mi történt velem! Tudom rég voltam ilyen kábult, mindig tiszta fejjel megyek neki inkább a dolgoknak, tényleg ne haragudj, csak tudod volt az a pasi, aki úgy leszólt és azután csak jól akartam érezni magam… - és mire befejeztem a mondandómat szabályszerűen úgy sírtam, mint valami kis óvodás, aki lehorzsolta a térdét. Fogalmam sincs mi ütött belém, talán rám tört valami hormonzavar, vagy csak… Fogalmam sincs, nem szoktam sírni, annál sokkal erősebb vagyok!

-         Na jó, most hagyd abba a sírást, mert a végén még nekem lesz lelkiismeret furdalásom!  - nézett rám, tágra nyílt szemekkel!

-         Jó boccs, nem tudom mi ütött belém! – töröltem a könnyeimet a pólóm sarkával. Szégyen, amit most művelek, most mindenki előtt megfogadom, hogy nem iszom többet 5 pohárnál! SOHA TÖBBET!

-         Mindegy, azért többet ne hozd rám ennyire a frászt! – nyugtatott meg majd az asztalhoz invitált és elém tett egy nagy tál omlettet teli mindenféle színű zöldséggel, néhol az olvadt sajt megnyúlt, amikor egy kisebb villányi tojást elszakítottam a nagy darabból. A fűszerek is és minden más is nagyon el lett találva a kis villás reggelinkhez. Persze volt emellett, pirítós, friss zöldségek és frissen csavart narancslé. Olyan gyorsan ettem, mint akinek ezen múlna az élete. Melannie nem is egyszer rám szólt, hogy ne habzsoljak úgy, mint egy kisgyerek. Persze én nem hallgattam az „anyai” tanácsra, ha épp a fuldoklás szélén álltam, leöblítettem a tojást egy jó pohár naranccsal, így azt hiszem, meg ittam vagy 1 liter narancsot a reggelim mellé.

Hogy pontosan mikor döntöttem el, hogy a ma este, azon ritka esték közé fog tartozni, amikor áthívunk pár barátnőt (SEMMI FIÚ), és nézünk valami jó csajos sorozatot, vagy filmet. Ruhákat próbálgatunk, sminkelünk és megeszünk egy tonna édességet (ami miatt persze a holnapomat a kondiban kell töltenem!!) és kivesézzük az aktuális pasikat, munkákat, divat eseményeket. Melannie rögtön körbetelefonált a hír hallatán, és már akkor tudtam, hogy semmi olyanra ne számítsak, hogy a ház a következő reggelén is ugyan olyan tiszta és káprázatos lesz, mint most.

Este 8 volt, megjöttek az első emberkék. És így ismétlődött a csengettek-beengedtük őket folyamat. Oké, 20 csaj után már nem számoltam, de voltunk vagy 35-en! Bekapcsoltuk a zenelejátszót, hogy meg legyen az alapzaj, vagy, hogy ha szépen akarunk fogalmazni, az „aláfestő zene”.
Ettünk, ittunk, táncoltunk, beszéltünk, egészen addig nem is feszengtem, amíg véletlen egy csaj épp azt hozta fel, kivel szórakozott egy jót a múlt éjjel. 

-         Nem fogjátok elhinni, kinél voltam fent a tegnap este az után a nagy buli után!! – sipítozott a csaj, aki talán 1 vagy 2 évvel volt fiatalabb nálam, de úgy viselkedett akár én 17 évesen, vagy csak nekem tűnik ennyire nyafinak?!

Én persze közel sem voltam annyira kíváncsi, mint a többi 25-26 csaj, úgy, hogy szépen elmentem hozzak magamnak valami szénsavasat, és visszasétáltam a nagy tömeghez, hogy mégis kiért sipítoztak ennyire a lányok az előbb.

-         Na kiért vagytok úgy oda? – kérdeztem a szemöldökömet magasba emelve, magy egy nagyon hörpintettem a szénsavas málna léből.

-         Ian… - hatásszünet – McGregor!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – sikította el a lány magát, aki épp az előtt mesélte, hogy egy fantasztikus éjszakán van túl!

Én pedig abban a pillanatban köptem ki az egész szám tartalmát, amint kimondta a McGregor nevet.

-         Hogy kivel keféltél te a tegnap este?! – kérdeztem még mindig meglepődve, és perpillanat nem érdekelt, hogy az egész fehér szőnyegem csupa lila, ezzel lesz időm később foglalkozni.
Hangom kissé ijesztőnek tűnt, meg talán az is, hogy gyilkos tekintettel indultam meg a lány felé, aki abban a pillanatban megbánhatta, hogy egyáltalán megszületett!

-         Jól hallottad! Ian! McGregor! – mondta jól artikulálva a szavakat.

Akkor tudatosult bennem, hogy tegnap akkor azért tűnt el, mert egy LÁNNYAL (!) tűnt el, és az a lány NEM ÉN(!)voltam. Nem is tudom igazából miért voltam féltékeny, hisz azon az estén éppenséggel, én sem figyeltem túlzottan Ian lelkivilágára, annál inkább a sajátoméra és talán kicsit a szőke Adoniszéra is. Próbáltam kicsit lehiggadni, hogy ugyan Ian nekem nem tartozik nekem semmivel, de a másik énem, aki a 17 éves Katy, nem túlzottan díjazta a dolgot. Kissé skizofrén lehetek, mindenképp el kell mennem egy orvoshoz…

Kicsit le kellett higgadnom, ezért felkaptam egy hatalmas kabátot a hálóingemre és a mamuszomat lecseréltem egy csizmára és rögtön le is mentem az utcára egy kicsit levegőzni! Májushoz képest jeges szél csapta meg az arcom, ami hatására a bőröm rögtön pirosodni kezdett. Fáztam. De még mennyire, hogy fáztam, de visszamenni ugyan nem akartam, úgy, hogy gondoltam elsétálok a legközelebbi McDrive-hoz és veszem egy jó nagy pohár kávét. Elsétáltam egy padhoz, majd leültem, és iszogatni kezdtem a kávémat.

Holnap hétfő, amit egyáltalán nem preferáltam túlságosan! Ráadásul ezen a héten gyakorlatoznom kell Melannie-éknál az ELLE-nél. Semmi kedvem nem volt, ruhákat válogatni, anyagesés szerint, színek, tervezők szerint. Máskor imádtam ezt csinálni, de most valahogy annyira nem érdekelt. Legszívesebben aludnék egész nap, és mikor felébredek, valaki legyen mellettem. Kicsit hiányzik egy komoly kapcsolat, de már nem egyszer próbáltam meg, de mindig az lett belőle, hogy inkább szakítottam a sráccal, mint, hogy megcsaljam…

- Min töprengsz ennyire?! – kérdezte egy rekedt hang, ami villámcsapásként ért, a sötét-csendes parkban.